Küszöbön áll a nap, az az egyetlen egy nap az évben, mely hivatalosan is a szereteté. Háromszázhatvanöt nap közül háromszázhatvannégy a gondjaidé, a céljaidé, munkádé, és a szereteté csupán egyetlen egy, s annak is az estéje egyedül. Pedig hidd el, Ismeretlen Olvasó, fordítva kellene legyen. Háromszázhatvannégy nap a szereteté, s egyetlen csak a többi dolgoké, s még annak is elég az estéje.
(Wass Albert)
Karácsony ünnepe
A régi időkben a naptári új év kezdete nem a mostani időpontra esett. Eleinte a téli napforduló ideje, december 25. környéke volt az új év kezdete. A régi rómaiak a fény újjászületését a Legyőzhetetlen Nap istenének, Mithrásznak a születésével azonosították.
December 25. a Legyőzhetetlen Nap születésnapja lett. A kereszténység a rómaiaktól és más vallások szokásaiból is sok elemet átvett. Így a sok ezer éves, a téli napfordulóra eső ünnepet is belevonta a keresztény vallás ünnepkörébe. A legnagyobb ünnepet tette erre a napra: a Megváltónak, a kereszténység legjelentősebb alakjának, Jézusnak a születésnapját. I. Gyula pápa 350-ben nyilvánította december 25-ét a Megváltó születésnapjává. A születés lehetséges időpontja a mai napig nem tisztázott, de az örmény egyház kivételével - ezen egyház hívei január 6-án ünneplik Jézus születését - a többi egyház elfogadta Gyula pápa döntését.
Míg advent a reményteli várakozás ideje, a Szenteste maga a megvalósult és beteljesedett csoda, a Megváltó születésének napja. A karácsonyi éj csodája máig melegséggel tölti el minden ember szívét. Ez az az ünnep, amelynek valódi tartalma a legelevenebben él. Karácsony este minden elcsendesedik, és ha olyan szerencsénk van, hogy hó is hull, a csend még tökéletesebb. A mai értelemben vett keresztény karácsonyról a IV. század óta emlékezünk meg, eredetileg december 25. Jézus születésnapja, az előző este karácsony vigíliája, más szóval karácsony böjtje vagy Szenteste, 26. pedig az ünnep második napja.
A katolikusok számára a karácsonyi ünnep fénypontja az éjféli mise, melyet december 24-éről 25-ére virradó éjjel tartanak a templomokban. Rómában az V. században vezették be, a pápa azóta is minden alkalommal a római Santa Maria Maggiore templomban celebrálja. Karácsony napján a pápa kiáll a vatikáni palota erkélyére és onnan adja áldását az emberiségnek, melyet nem csupán a rengeteg odagyűlt hívő hallhat, hanem világszerte valamennyien átélhetjük a média segítségével.
Karácsonyfa állítás
Ha hinni lehet a feljegyzéseknek, akkor az első karácsonyfát a freiburgi pékcéh inasai állították a város kórházában még a XV. században. Magyarországon először Brunswick Teréz állított, 1824-ben.
A hagyományosan pirossal ékesített karácsonyfa átvitt jelentése az életfa, a természet évről-évre megújuló körforgása. A fán látható girland a paradicsomi rosszra csábító kígyót jelképezi, az alma a tudás fájáról szakasztott gyümölcsre emlékeztet (ennek mintájára alakultak ki később a piros, arannyal díszített üveggömbök), a gyertyák pedig a fényt, a napot, a keresztény felfogás szerint Jézust szimbolizálják. A karácsonyfát hagyományosan Vízkeresztkor (január 6.) szokás lebontani.
Betlehemi jászoljelenet
A betlehemi jászoljelenet Itáliából ered. Assisi Szent Ferenc kért meg egy embert, hogy készítsen a Jézus születéséről szóló bibliai történetet ábrázoló szobrokat.. Assisi Szent Ferenc ez előtt tartott misét.
Mi a karácsony üzenete?
A karácsony nem szentimentális. Nagyon is ésszerű. Mindannyiunk eszébe juttatja, hogy a fájdalom, amit egymásnak okoztunk, megbocsátható. Aki nem bocsát meg, az szenved. Aki megbocsát, nevet. Mid van, amit nem kaptál? Mit teremtettél? Mit hoztál ebbe a világba? Semmit! Mindent kaptál. Tehetséget, pénzt, hatalmat, gyereket, házat, szeretetet. Megdolgoztál érte? Igen. De ki adta neked, hogy dolgozhass? Ki adott életet neked? Levegőt a tüdődbe? A talentumokat ki osztotta neked? A karácsony az a pillanat, amikor büszke lehetsz rá, hogy adsz. Minden más napon kötelességed, hogy adj. Ez az egyetlen nap, amikor nincs semmi más, mint te, és a tudat, hogy még tudsz adni. Hogy tudsz szeretni. Hogy megértetted, hogy mindabból, amit kaptál, egy csekélységet visszaadhatsz másoknak.
Itt van karácsony, és ha az igazi üzenetét keressük, ne az áruház öles szalagjait böngésszük, hanem csendesedjünk el, és forduljunk a szívünkbe. Legyünk nyitottak észrevenni Jézus hívását, és merjünk odatérdelni a pásztorokkal a jászol mellé. Hiszen csak Jézus az, aki igazán ünneppé teheti a karácsonyunkat. Ő az, aki megadhatja az igazi szeretetet és békét, amit más nem adhat meg nekünk.
Harang csendül,
Ének zendül,
Messze zsong a hálaének,
Az én kedves kis falumban
Karácsonykor
Magába száll minden lélek.
Minden ember
Szeretettel
Borul földre imádkozni,
Az én kedves kis falumba
A Messiás
Boldogságot szokott hozni.
A templomba
Hosszú sorba
Indulnak el ifjak, vének,
Az én kedves kis falumban
Hálát adnak
A magasság Istenének.
Mintha itt lenn
A nagy Isten
Szent kegyelme súgna, szállna,
Az én kedves, kis falumban
Minden szívben
Csak szeretet lakik máma.
Bántja lelkem a nagy város
Durva zaja,
De jó volna ünnepelni
Oda haza.
De jó volna tiszta szívből
– Úgy mint régen –
Fohászkodni,
De jó volna megnyugodni.
De jó volna mindent, mindent,
Elfeledni,
De jó volna játszadozó
Gyermek lenni.
Igaz hittel, gyermek szívvel
A világgal
Kibékülni,
Szeretetben üdvözülni.
Ha ez a szép rege
Igaz hitté válna
Óh de nagy boldogság
Szállna a világra.
Ez a gyarló ember
Ember lenne újra,
Talizmánja lenne
A szomorú útra.
Golgotha nem volna
Ez a földi élet,
Egy erő hatná át
A nagy mindenséget,
Nem volna más vallás,
Nem volna csak ennyi:
Imádni az Istent
És egymást szeretni…
Karácsonyi rege,
Ha valóra válna,
Igazi boldogság
Szállna a világra…