Hagyományőrző egyesület
Művészeti tevékenységgel foglalkozó civil egyesületek közül a legtradicionálisabb szervezet Szil községben az 1930-as években alakult táncegyüttes, a „Gyöngyös bokréta” mozgalom idején. Azóta kisebb-nagyobb megszakításokkal, mindig volt a hagyományőrző csoport a településen. Az együttes 1978-ban alakult újjá, 1989-től kezdődően egyesületi formában működik Schwarczkopf Gyula vezetésével
A „szili Búcsú” című koreográfia felvonultatja a falu minden jellegzetes táncát, a gyermekek söprűjátékától a férfiak cséptáncán át a karéjig, mely egyben búcsúnyitó férfi körtánc is. A rábaközi perec népi kultúránk igazi értékei közé tartozik, ezt jelképezi a koreográfiába beépülő „perecszedés”. A „szili arató” című koreográfiában pedig minden úgy történik, ahogy annak idején aratáskor, mely embert próbáló nehéz munka volt, amit szó szerint „látástól – vakulásig”, pirkadattól – napnyugtáig végeztek az emberek.
A SZILI BÚCSÚ
Szili búcsú
A búcsú Szil közösségi életének egyik legfontosabb ünnepe volt: vallási esemény, népünnepély és családi találkozó egyszerre. A templom védőszentjének ünnepéhez, Úrnapjához kapcsolódott, amely a Szentháromság vasárnapját követő csütörtökön van. A szili templom az Utolsó vacsora és az Oltáriszentség tiszteletére van felszentelve.
Vallási hagyományok
Úrnapján körmenetet tartottak a falu főutcáján, ahol négy úrnapi sátort állítottak zöld ágakkal, virágokkal díszítve. A pap az Oltáriszentséggel megállt minden sátornál, evangéliumot olvasott és áldást adott.
A körmenet szigorú rend szerint zajlott: zászlók, gyermekek, férfiak, elsőáldozók, ministránsok, pap, majd asszonyok és lányok vonultak.
Előkészületek
-
Asszonyok, lányok: ünnepi ételek készítése (perec, tyúkhúsleves, paprikás hús, kalács, kuglóf, rétes)
-
Férfiak, legények: sátor („szín”) építése, királyfa állítása, táncpróbák
-
A rábaközi perec a búcsú jellegzetes süteménye volt, készítése közösségi munkának számított.
A legénycéhek és a tánc
A búcsú idejére a legények „céhekbe” szerveződtek, kocsmákhoz kötődve. A legfontosabb tánc a karéj (körverbunk) volt, amely a Kisalföld egyik legősibb közösségi tánca.
A táncot a céh vezetője irányította, a lányokat intésre hívták táncba.
A királyfa
A kocsma udvarán felállított, szalagokkal és borral díszített királyfa a búcsú jelképe volt. Egyszerre fejezte ki a közösség összetartozását, a nemzet iránti tiszteletet és az élet szimbolikáját.
A búcsú menete
-
Vasárnap délelőtt: ünnepi mise
-
Délután: litánia, majd a pap borral jelképesen megnyitotta a mulatságot
-
Karéjtánc, ének, csárdás, vásári forgatag (árusok, ringlispíl)
-
Este: vacsorameghívások, éneklés, tánc
-
Hajnalban: perecszedés zenével, énekkel
-
Éjfélkor: záró karéj, Rákóczi-induló
Kisbúcsú és lezárás
A következő vasárnap tartották a kisbúcsút, majd ledöntötték a királyfát.
Az 1950-es évekig a búcsú ebben a formában élt; ma a hagyományokat a Hagyományőrző Néptánccsoport eleveníti fel.
Készítette: Bokányiné Boda Gyöngyi
